PROLÓGUS
Mindenki azt mondja, hogy a nagy Ő akkor talál rád, amikor a legkevésbé sem gondolnád. Csak várj. Én már lassan huszonhat éve csak várok. Mikor kislány voltam, sokat álmodtam a szőke hercegemről. Úgy hittem, hogy majd eljön értem, fehér lóval és elszökünk. Boldog akartam lenni egy férfivel aki megkönnyíti az életemet. Aki mellett szeretve érezhetem magam.
Tíz éves koromban a szüleim elváltak. Testvérem nélkül nem tudtam volna rendesen feldolgozni azt a tényt, hogy a szüleim már soha nem lesznek együtt. Ezek után valahogy sosem éreztem magam biztonságban, csak is a bátyám mellett. Mindig én voltam a kicsi húgi aki félt egyedül a sötétben. Akit meg kell védeni a bajtól. Én dolgoztam fel a legnehezebben az egészet. Mintha egy világ dőlt volna bennem össze. Ami sok gyerek szemében egy példa volt, hogy majd egyszer ő is úgy fog szeretni valakit mint a szülei egymást, nekem eltűnt. Rossz volt belegondolni, hogy majd egy másik ember fog belépni az életembe, és azt várja el, hogy úgy szeressem mint a szüleimet. Ez nekem nem ment.
Miután sikerült túltennem magam a csalódáson, próbáltam visszaterelni az életemet a rendes kerékvágásba. Befejeztem a szakközépiskolát és az egyetemet is. Majd nyitottam egy éttermet. Mára már elismert vállalkozóvá váltam. Közben bátyám sem tétlenkedett. Madridban egy új sport múzeumot építettek menyasszonyával együtt. Én is besegítettem nekik mikor úgy láttam nélkülem is jól megy az éttermem. Jó érzéssel töltöttel el mesélni a gyerekeknek, akik csillogó szemekkel figyeltek és hitetlenkedve nézték a múzeumi darabokat. Büszke voltam azokra amiket elértem. De még mi jöhet? Egy újabb csalódás? Még egy veszteség? Vagy új barátságok és végre a szerelem is beszökik az életembe?
Tíz éves koromban a szüleim elváltak. Testvérem nélkül nem tudtam volna rendesen feldolgozni azt a tényt, hogy a szüleim már soha nem lesznek együtt. Ezek után valahogy sosem éreztem magam biztonságban, csak is a bátyám mellett. Mindig én voltam a kicsi húgi aki félt egyedül a sötétben. Akit meg kell védeni a bajtól. Én dolgoztam fel a legnehezebben az egészet. Mintha egy világ dőlt volna bennem össze. Ami sok gyerek szemében egy példa volt, hogy majd egyszer ő is úgy fog szeretni valakit mint a szülei egymást, nekem eltűnt. Rossz volt belegondolni, hogy majd egy másik ember fog belépni az életembe, és azt várja el, hogy úgy szeressem mint a szüleimet. Ez nekem nem ment.
Miután sikerült túltennem magam a csalódáson, próbáltam visszaterelni az életemet a rendes kerékvágásba. Befejeztem a szakközépiskolát és az egyetemet is. Majd nyitottam egy éttermet. Mára már elismert vállalkozóvá váltam. Közben bátyám sem tétlenkedett. Madridban egy új sport múzeumot építettek menyasszonyával együtt. Én is besegítettem nekik mikor úgy láttam nélkülem is jól megy az éttermem. Jó érzéssel töltöttel el mesélni a gyerekeknek, akik csillogó szemekkel figyeltek és hitetlenkedve nézték a múzeumi darabokat. Büszke voltam azokra amiket elértem. De még mi jöhet? Egy újabb csalódás? Még egy veszteség? Vagy új barátságok és végre a szerelem is beszökik az életembe?
FEJEZETEK
-ELSŐ
-...
