Sergio Ramos szemszöge:
Másnap reggel miután elkészültem kimentem a ház elé Iker-t várni, mivel aznap ő vitt el az edzésre. A tegnapi stoppolós dolog miatt ottfelejtettem Valdebebas-ban és eléggé megharagudott rám. Meg is kaptam, hogy soha többet nem fogja megkérni, hogy furikázzam, mert úgy is elfelejtem. Pedig a tegnapi eseten kívül egy szava sem lehetett volna rám. Remélem nem hagy ma itthon szándékosan azért, hogy visszaadja a tegnapit.
- Gyere már! Elaludtam és késésben vagyunk! – fékezett le Iker a kapum előtt majd gyorsan beszálltam az autójába miközben hátradobtam a cuccomat a hátsó ülésekre.
- Azt hittem már, hogy itt hagysz! - mondtam miközben becsatoltam magam.
- Nem vagyok olyan, mint te! - vágott vissza mire bocsánatkérően néztem rá. - Különben is mi volt olyan fontos, hogy megfeledkeztél rólam? - kérdezte.
- Felvettem egy stoppost - mondtam miközben gondolatban megjelent előttem a lány képe.
- Egy stoppost? – lepődött meg.
- De nem akármilyen stoppost! - mondtam mire a fejét rázta.
- Jó hogy nem rámolt ki.
- Elfogyott az üzemanyaga a Land Rover-jéből - mondtam mire felnevetett.
- Szóval egy Land Rover mellett stoppoló lányt vittél haza? - kérdezte. - És engem meg otthagytál Valdedebas-ban - mondta mire bólogattam.
- Hát nem egyértelmű? - kérdeztem komolytalanul mire hitetlenkedve rázta a fejét.
- De legalább megvolt? - kérdezte pár perc csend után.
- Nem - ráztam a fejem csalódottan miközben eszembe jutott, hogy ki lettem kosarazva.
- Többet vártam tőled - mondta miközben leparkolt az edzőlétesítmény előtt, majd kiszálltunk. - Amúgy Mourinho beszélni akar velünk. Valamit tervez holnapra az egész csapatnak - mondta mire megráztam a fejem. Csak ez kellett még, egy újabb csapatépítő program.
- Szuper! - mondtam kicsit sem lelkesen, mire Casillas felnevetett.
Az edzésnek gyorsan vége lett. Bemelegítés majd pár gyakorlat után egy edzőmeccsel zártuk le a napot. Különösképp jól esett az edzés, kikapcsoltam az agyam és csak a labdára figyeltem. Végre nem csak a stoppos járt a fejemben, és kicsit másra is tudtam koncentrálni. Már kezdtem ráhangolni magam az Európa Bajnokságra, és a válogatottal való edzésekre. Sikerre éheztem.
- Emberek! - kiáltott Mou mire mindenki odasétált az edző köré. - Mint tudjátok, Florentino Pérez-nek fontos, hogy a játékosai tisztába legyenek a klub történelmével - mondta miközben kíváncsian figyeltünk rá. - Ezért a holnapi nap egy múzeumba látogat el a csapat - mondta mire felnevettem. - Mi ilyen vicces Ramos? - szólt rám Mou szigorúan mire rögtön lehervadt a mosoly az arcomról.
- Hova menjünk? - kérdezte Iker.
- Dél előtt tíz-re mindenki legyen itt! - mondta majd végignézett a társaságon. - Akik nem szándékoznak eljönni, azok számíthatnak arra, hogy pluszedzést kapnak. - mondta.
Pár percig néma csendben álltunk majd vártuk, hogy Mou elmenjen. Ahogy ez megtörtént mindenki szitkozódni kezdett miközben elindultunk az öltöző felé.
- Most komolyan? Ki a franc akar egy unalmas múzeumban járkálni? – hallottam Karim hangját a hátam mögül, de nem reagáltam rá semmit sem. Időközben Iker is odaért mellém majd elkezdett mesélni valamiről, de fel sem fogtam mit mondott. Teljesen máshol jártak a gondolataim. Ahogy leléptem a pályáról máris visszakapcsolt az agyam. Azon gondolkoztam folyamatosan, hogy hol lenne alkalmam újra találkozni a zöld szeművel. De mivel semmit sem tudtam róla, így ötletem sem volt. Ritkán történt meg velem, hogy ne tudjam, hogyan szerezzek meg egy nőt. Mindig is megvoltak a saját praktikáim és taktikáim, de úgy éreztem, hogy hozzá azok nem elegek. Egyszerűen beköltözött a gondolataimba és nem tudtam tőle szabadulni - Ramos! - kiáltott rám San Iker.
- Humm? - kérdeztem vissza mire megrázta a fejét.
- Verd már ki a fejedből azt a lányt! - mondta majd megveregette a hátam. – Tudom, hogy ő jár a fejedben.
- Jó, jó! - mondtam miközben bementünk az öltözőbe és elkezdtem készülődni. Teljesen hülye vagyok. De idegesített, hogy nem tudtam a nevét és fogalmam sem volt, hogyan deríthetném ki. Próbáltam kiszellőztetni a fejem egy kis hideg zuhannyal, de sehogyan sem sikerült kiűznöm a gondolataimból. Nem értettem, hogy miért nem hagy nyugodni a lány gondolata. Minden női arcon az övét kerestem, akarva akaratlanul. Valamiért tudat alatt, nem akartam elfelejteni. Emlékezni akartam minden szavára és pillantására. Csillogó zöld szemeire és csábító ajkaira. Minden gondolatomat Ő uralta, és tudtam, hogy ha nem találom meg, előbb vagy utóbb becsavarodom. Elmélkedésemből egy hangos nevetés rázott vissza. Gyorsan kikászálódtam a zuhany alól miközben egy törülközőt tekertem a csípőm köré, majd kimentem és felöltöztem. - Megyünk San? - kérdeztem miközben a vállamra dobtam a táskámat.
- Persze - mondta miközben kötötte a cipőjét majd mikor végzett vele már mentünk is. - Na, szóval, ki is ez a lány? Elég különleges lehet, ha nem tudod kiverni a fejedből. - kérdezte mikor kiértünk az öltözőből majd a parkoló felé vettük az irányt.
- A nevét nem tudom - mondtam. - De szép, sőt! Egyenesen gyönyörű - mosolyodtam el miközben újra elképzeltem, gyönyörű barna hullámos haját, kifogástalan testét és vadító mosolyát. Na meg a makacssága…
- Bővebben? - kérdezte mire megráztam a fejem.
- Magas, vékony, barna hajú, makacs és nem figyel az üzemanyagszintre - mondtam mire elnevette magát.
- Jól leszűkítetted a kört. Millió ilyen nő lehet Spanyolországban - mondta miközben odaértünk a kocsijához.
- Az a gond, hogy csak ennyit tudok csak róla - mondtam. – Ja igen, és még azt, hogy hol lakik - mondtam.
- Még ki is nézném belőled, hogy az otthonánál fogod zaklatni - nevetett majd feloldotta a riasztót és beült az autóba. - Szegény lányt kikergeted majd az országból is - röhögött.
- Nagyon vicces vagy! - nevettem erőltetetten majd beültem mellé az anyósülésre. - Bár ki tudja - mondtam komolyan bár viccnek szánva. Persze Iker értette.
- Szóval eljössz Marcelo bulijába? - kérdezte. - Egy hét múlva lesz, a felesége szervezi neki - mondta.
- Őő szerintem igen - mondtam miközben elővettem a napszemüvegem és felvettem.
- Addigra már lehet, tudni fogod a stoppos nevét - mondta majd felnevetett és elindult.
- Bolond vagy? - kérdeztem komoly arccal. - Addigra már meglesz. - nevettem majd figyeltem, hogy merre megy. Viccnek hangzott, viszont valamilyen szinten nyugtattam is magam vele, hogy addigra már lesznek eredményeim a lánynál.
- Ahogy gondolod - mondta majd megveregette a fejem.
- Komolyan mondom!
- Azt gondolod, hogy nem hiszek neked? - kérdezte.
- Igen! - mondtam mire felnevetett. - Meglesz! - mondtam nyugodt hangon, amivel magamat is bíztattam.
- Jó, ha te mondod. - mosolygott miközben befordult az utcámba.
- Kezdesz idegesíteni Casillas - mondtam mire felnevetett.
- Én csak a dolgomat végzem - mosolygott. - Viszont szólj, ha van valami fejlemény a lányról – mondta majd megállt a házam előtt.
- Mindenképp San! - mosolyogtam majd kiszálltam az autóból. - Te pedig ha látsz egy barna hajú, nagyon jó csajt, aki egy fehér Land Rover-el járkál...
- Azonnal szólok - nevetett. - De ki tudja, lehet inkább megvédeném tőled. Ha első nap nem fekszik be az ágyadba, lehet benne valami - mondta mire bemutattam neki. Még ő is tudja milyen marhaságot mondott.
- Akkor holnap - mondtam majd intettem és bementem a házba. Ledobtam a cuccomat majd ledőltem a hálóban.
Valamiért egész nap az a lány jár a fejemben. Nem tudom, hogy ismerhetném meg. Furcsa igazából ez nekem. De Istenem, még ha csak rá gondolok is, hogy mit szalasztottam el! Egy igazi marha vagyok! Lassan már az őrületbe kerget. Legalább a nevét mondta volna meg. De így! Csak az idegeim mennek tönkre. És már kezd egészségtelenné válni ez a sok agyalás. Főleg, hogy mind rajta alapszik. Fáradt is vagyok, de még ez is rátesz pár lapáttal arra, hogy hulla legyek.
Már épp elaludtam volna, mikor őrült csörgésbe kezdett a telefonom. Morogva ültem fel az ágyra és fogadtam a hívást.
- Mi az Iker? Aludtam volna – szóltam bele rekedt hangon mire a kapus csak sóhajtott egyet.
- Akkor pont jókor hívtalak - mondta mire a fejemet ráztam. - Sara nyaggatott, hogy gyere át. Végül is, ő jobban tudna segíteni neked a csaj megkeresésében.
- Iker! Most komolyan? Nehogy már a menyasszonyod segítsen csajozni! - mondtam mire felnevetett morgós válaszomon.
- Ahogy gondolod - mondta. - De holnap megnyúzlak, ha nem jössz át! - mondta fenyegető hangon mire megráztam a fejem.
- Pár perc és ott vagyok - mondtam. - De csak hogy tudd, ezzel a fenyegetéssel nem sokra mész - mondtam.
- Csak hogy tudd, nem érdekel - mondta miközben hallottam a háttérből Sara hangját.
- Jól van, megyek - morogtam majd kinyomtam a telefont és ledobtam az ágyra.
Pár percig ücsörögtem még egy kicsit a matrac szélén, próbáltam egy kicsit összeszedni magam, majd felálltam és átöltöztem. Lementem az előszobába majd felkaptam a kocsi kulcsom miközben a telefonommal bíbelődtem. Miriam-nak küldtem üzenetet. Mióta elment nyaralni a vőlegényével nem is beszéltem vele. Igaz, hogy csak pár napja értek vissza Spanyolországba, de sosem szokás nálunk ilyen sok időre elfelejteni a másikat. Lebattyogtam a garázsba majd beültem az Audi RS5 kormánya mögé.
Alig indultam el, de már jött is egy üzenet Iker-től, hogy csipkedjem magam, mert holnap otthon talál hagyni. Nem írtam neki vissza, helyette inkább beletapostam a gázba így pár perc alatt oda is értem hozzá. Leparkoltam a ház elé majd becsengettem. Rögtön nyílt is a kapu, majd Iker jött ki, mögötte a lányneveket soroló Sara-val. Se perc alatt megértettem, hogy miért volt ennyire fontos, hogy átjöjjek. Sara úgy látszik beindította a csajkereső funkciót magában. Bementem a házba majd letelepedtünk a nappaliban. A közvetítőlány pedig újra nekikezdett, csak most a faggatózásnak.
- Mindent elmondtam, amit tudtam a lányról. Hogy elutasította a vacsorameghívást és még fizetett is a fuvarért.
- Szóval tudod, hogy hol lakik és az otthoni számát? - kérdezte hunyorogva a riporter lány. - Egyet kérdezek Ramos! –vett mély levegőt. - Miért nem hívtad még fel?! - kérdezte majd felállt a kanapéról és beviharzott a konyhába a telefonjával együtt. Igazából meg sem fordult a fejemben, hogy felhívjam. Fogalmam sem volt mit mondhatnék neki. Eljött az az idő amikor Sergio Ramos, nem tudja, mit mondjon egy nőnek. Szánalmas, komolyan szánalmas.
- Minek küldted rám Sara-t? - kérdeztem Ikertől, aki nevetgélve nézte végig a szenvedésemet. Utáltam mikor összebeszéltek ellenem.
- Így is úgy is rájött volna, hogy valami aggaszt. És nem csak téged, hanem még engem is. Nem akartam vitát így elmondtam neki - mondta, de én csak a fejemet fogtam.
- Szuper – morogtam miközben Sara visszajött és levágódott Iker mellé. Épp újra belekezdett volna valamibe a lány, de a telefonom csörgése szerencsémre megállította ebben.
- Hola Miri! – köszöntem testvéremnek amint fogadtam a hívást.
- Mi az, hogy tudod a számát és még csak fel sem hívod? Lehet csak arra vár, hogy hívd! - rontott nekem nővérem mire értetlenül néztem Sara-ra. Ez hiányzott még, hogy a nővérem is ezzel jöjjön. Képesek voltak heteket eltölteni a kapus menyasszonyával, hogy az életemet firtassák. A "Kéne már Sergio-nak egy normális lány" című beszélgetésekből pedig már nagyon elegem volt. Mikor adódik egy esély, hogy végre lesz egy lány, akkor ez a két nő képes volt máris az életemnek rontani. Rosszabbak voltak mint az anyám.
- Kösz Sara! - motyogtam miközben a fejemet ráztam. Nem volt elég, hogy hulla fáradt voltam, de még újra élvezhettem a rég nem látott nővérem háborgását. - Tegnap volt, és amúgy sem úgy nézett ki, mint aki arra várna, hogy felhívjam. És abban sem vagyok biztos, hogy szingli – magyarázkodtam a vonal másik felén váró testvéremnek.
- Ha hazaértél, hívd fel! - parancsolt rám majd le is tette a telefont. Megráztam a fejem majd hátradőltem a kanapén. Nem hiszem el, hogy megint kezdik. Csak most „a stoppolós lány, aki nem ugrott egyből az ágyamba” a téma.
- Most menjél és hívd fel! - utasított Sara. - És ha azt hallom holnap Iker-től, hogy nem beszéltél vele akkor látni sem akarlak többet - mondta, de csak nevettem egyet gyerekes fenyegetésén.
- Ahogy akarod - mondtam majd felálltam a kanapéról. - De először alszok egy nagyot. - mondtam miközben az ajtó felé mentem.
- De ne felejtsd el felhívni! – kiáltott utánam a lány mire csak mosolyogtam majd kimentem az ajtón.
- Gyerekesebb már nem is lehet a helyzet –motyogtam magam elé. - Akkor holnap Iker! – szóltam vissza miközben az autómhoz értem.
Miután hazaértem gondolkoztam egy kicsit még azon, hogy felhívjam-e vagy sem, de végül addig agyaltam, míg odáig nem jutottam, hogy miért hívnám fel? Meg úgy mégis, mit mondanék neki? Egész nap te jársz a fejembe és arra gondoltam, hogy elmehetnénk vacsorázni? Ez szánalmas, arról nem is beszélve, hogy nem volt szükségem még egy kikosarazásra. Jobb lenne, ha tényleg lefeküdnék és egy kiadós alvás után gondolkoznék ezen. Így felmentem a szobámba, és úgy ahogy voltam, dőltem be az ágyamba. Se perc alatt elkapott az álom, és húzott magával egészen a mélybe. Nem is bántam, így legalább egy kicsit kikapcsolt az agyam és nem kattogott folyton a stopposon.
- Gyere már! Elaludtam és késésben vagyunk! – fékezett le Iker a kapum előtt majd gyorsan beszálltam az autójába miközben hátradobtam a cuccomat a hátsó ülésekre.
- Azt hittem már, hogy itt hagysz! - mondtam miközben becsatoltam magam.
- Nem vagyok olyan, mint te! - vágott vissza mire bocsánatkérően néztem rá. - Különben is mi volt olyan fontos, hogy megfeledkeztél rólam? - kérdezte.
- Felvettem egy stoppost - mondtam miközben gondolatban megjelent előttem a lány képe.
- Egy stoppost? – lepődött meg.
- De nem akármilyen stoppost! - mondtam mire a fejét rázta.
- Jó hogy nem rámolt ki.
- Elfogyott az üzemanyaga a Land Rover-jéből - mondtam mire felnevetett.
- Szóval egy Land Rover mellett stoppoló lányt vittél haza? - kérdezte. - És engem meg otthagytál Valdedebas-ban - mondta mire bólogattam.
- Hát nem egyértelmű? - kérdeztem komolytalanul mire hitetlenkedve rázta a fejét.
- De legalább megvolt? - kérdezte pár perc csend után.
- Nem - ráztam a fejem csalódottan miközben eszembe jutott, hogy ki lettem kosarazva.
- Többet vártam tőled - mondta miközben leparkolt az edzőlétesítmény előtt, majd kiszálltunk. - Amúgy Mourinho beszélni akar velünk. Valamit tervez holnapra az egész csapatnak - mondta mire megráztam a fejem. Csak ez kellett még, egy újabb csapatépítő program.
- Szuper! - mondtam kicsit sem lelkesen, mire Casillas felnevetett.
Az edzésnek gyorsan vége lett. Bemelegítés majd pár gyakorlat után egy edzőmeccsel zártuk le a napot. Különösképp jól esett az edzés, kikapcsoltam az agyam és csak a labdára figyeltem. Végre nem csak a stoppos járt a fejemben, és kicsit másra is tudtam koncentrálni. Már kezdtem ráhangolni magam az Európa Bajnokságra, és a válogatottal való edzésekre. Sikerre éheztem.
- Emberek! - kiáltott Mou mire mindenki odasétált az edző köré. - Mint tudjátok, Florentino Pérez-nek fontos, hogy a játékosai tisztába legyenek a klub történelmével - mondta miközben kíváncsian figyeltünk rá. - Ezért a holnapi nap egy múzeumba látogat el a csapat - mondta mire felnevettem. - Mi ilyen vicces Ramos? - szólt rám Mou szigorúan mire rögtön lehervadt a mosoly az arcomról.
- Hova menjünk? - kérdezte Iker.
- Dél előtt tíz-re mindenki legyen itt! - mondta majd végignézett a társaságon. - Akik nem szándékoznak eljönni, azok számíthatnak arra, hogy pluszedzést kapnak. - mondta.
Pár percig néma csendben álltunk majd vártuk, hogy Mou elmenjen. Ahogy ez megtörtént mindenki szitkozódni kezdett miközben elindultunk az öltöző felé.
- Most komolyan? Ki a franc akar egy unalmas múzeumban járkálni? – hallottam Karim hangját a hátam mögül, de nem reagáltam rá semmit sem. Időközben Iker is odaért mellém majd elkezdett mesélni valamiről, de fel sem fogtam mit mondott. Teljesen máshol jártak a gondolataim. Ahogy leléptem a pályáról máris visszakapcsolt az agyam. Azon gondolkoztam folyamatosan, hogy hol lenne alkalmam újra találkozni a zöld szeművel. De mivel semmit sem tudtam róla, így ötletem sem volt. Ritkán történt meg velem, hogy ne tudjam, hogyan szerezzek meg egy nőt. Mindig is megvoltak a saját praktikáim és taktikáim, de úgy éreztem, hogy hozzá azok nem elegek. Egyszerűen beköltözött a gondolataimba és nem tudtam tőle szabadulni - Ramos! - kiáltott rám San Iker.
- Humm? - kérdeztem vissza mire megrázta a fejét.
- Verd már ki a fejedből azt a lányt! - mondta majd megveregette a hátam. – Tudom, hogy ő jár a fejedben.
- Jó, jó! - mondtam miközben bementünk az öltözőbe és elkezdtem készülődni. Teljesen hülye vagyok. De idegesített, hogy nem tudtam a nevét és fogalmam sem volt, hogyan deríthetném ki. Próbáltam kiszellőztetni a fejem egy kis hideg zuhannyal, de sehogyan sem sikerült kiűznöm a gondolataimból. Nem értettem, hogy miért nem hagy nyugodni a lány gondolata. Minden női arcon az övét kerestem, akarva akaratlanul. Valamiért tudat alatt, nem akartam elfelejteni. Emlékezni akartam minden szavára és pillantására. Csillogó zöld szemeire és csábító ajkaira. Minden gondolatomat Ő uralta, és tudtam, hogy ha nem találom meg, előbb vagy utóbb becsavarodom. Elmélkedésemből egy hangos nevetés rázott vissza. Gyorsan kikászálódtam a zuhany alól miközben egy törülközőt tekertem a csípőm köré, majd kimentem és felöltöztem. - Megyünk San? - kérdeztem miközben a vállamra dobtam a táskámat.
- Persze - mondta miközben kötötte a cipőjét majd mikor végzett vele már mentünk is. - Na, szóval, ki is ez a lány? Elég különleges lehet, ha nem tudod kiverni a fejedből. - kérdezte mikor kiértünk az öltözőből majd a parkoló felé vettük az irányt.
- A nevét nem tudom - mondtam. - De szép, sőt! Egyenesen gyönyörű - mosolyodtam el miközben újra elképzeltem, gyönyörű barna hullámos haját, kifogástalan testét és vadító mosolyát. Na meg a makacssága…
- Bővebben? - kérdezte mire megráztam a fejem.
- Magas, vékony, barna hajú, makacs és nem figyel az üzemanyagszintre - mondtam mire elnevette magát.
- Jól leszűkítetted a kört. Millió ilyen nő lehet Spanyolországban - mondta miközben odaértünk a kocsijához.
- Az a gond, hogy csak ennyit tudok csak róla - mondtam. – Ja igen, és még azt, hogy hol lakik - mondtam.
- Még ki is nézném belőled, hogy az otthonánál fogod zaklatni - nevetett majd feloldotta a riasztót és beült az autóba. - Szegény lányt kikergeted majd az országból is - röhögött.
- Nagyon vicces vagy! - nevettem erőltetetten majd beültem mellé az anyósülésre. - Bár ki tudja - mondtam komolyan bár viccnek szánva. Persze Iker értette.
- Szóval eljössz Marcelo bulijába? - kérdezte. - Egy hét múlva lesz, a felesége szervezi neki - mondta.
- Őő szerintem igen - mondtam miközben elővettem a napszemüvegem és felvettem.
- Addigra már lehet, tudni fogod a stoppos nevét - mondta majd felnevetett és elindult.
- Bolond vagy? - kérdeztem komoly arccal. - Addigra már meglesz. - nevettem majd figyeltem, hogy merre megy. Viccnek hangzott, viszont valamilyen szinten nyugtattam is magam vele, hogy addigra már lesznek eredményeim a lánynál.
- Ahogy gondolod - mondta majd megveregette a fejem.
- Komolyan mondom!
- Azt gondolod, hogy nem hiszek neked? - kérdezte.
- Igen! - mondtam mire felnevetett. - Meglesz! - mondtam nyugodt hangon, amivel magamat is bíztattam.
- Jó, ha te mondod. - mosolygott miközben befordult az utcámba.
- Kezdesz idegesíteni Casillas - mondtam mire felnevetett.
- Én csak a dolgomat végzem - mosolygott. - Viszont szólj, ha van valami fejlemény a lányról – mondta majd megállt a házam előtt.
- Mindenképp San! - mosolyogtam majd kiszálltam az autóból. - Te pedig ha látsz egy barna hajú, nagyon jó csajt, aki egy fehér Land Rover-el járkál...
- Azonnal szólok - nevetett. - De ki tudja, lehet inkább megvédeném tőled. Ha első nap nem fekszik be az ágyadba, lehet benne valami - mondta mire bemutattam neki. Még ő is tudja milyen marhaságot mondott.
- Akkor holnap - mondtam majd intettem és bementem a házba. Ledobtam a cuccomat majd ledőltem a hálóban.
Valamiért egész nap az a lány jár a fejemben. Nem tudom, hogy ismerhetném meg. Furcsa igazából ez nekem. De Istenem, még ha csak rá gondolok is, hogy mit szalasztottam el! Egy igazi marha vagyok! Lassan már az őrületbe kerget. Legalább a nevét mondta volna meg. De így! Csak az idegeim mennek tönkre. És már kezd egészségtelenné válni ez a sok agyalás. Főleg, hogy mind rajta alapszik. Fáradt is vagyok, de még ez is rátesz pár lapáttal arra, hogy hulla legyek.
Már épp elaludtam volna, mikor őrült csörgésbe kezdett a telefonom. Morogva ültem fel az ágyra és fogadtam a hívást.
- Mi az Iker? Aludtam volna – szóltam bele rekedt hangon mire a kapus csak sóhajtott egyet.
- Akkor pont jókor hívtalak - mondta mire a fejemet ráztam. - Sara nyaggatott, hogy gyere át. Végül is, ő jobban tudna segíteni neked a csaj megkeresésében.
- Iker! Most komolyan? Nehogy már a menyasszonyod segítsen csajozni! - mondtam mire felnevetett morgós válaszomon.
- Ahogy gondolod - mondta. - De holnap megnyúzlak, ha nem jössz át! - mondta fenyegető hangon mire megráztam a fejem.
- Pár perc és ott vagyok - mondtam. - De csak hogy tudd, ezzel a fenyegetéssel nem sokra mész - mondtam.
- Csak hogy tudd, nem érdekel - mondta miközben hallottam a háttérből Sara hangját.
- Jól van, megyek - morogtam majd kinyomtam a telefont és ledobtam az ágyra.
Pár percig ücsörögtem még egy kicsit a matrac szélén, próbáltam egy kicsit összeszedni magam, majd felálltam és átöltöztem. Lementem az előszobába majd felkaptam a kocsi kulcsom miközben a telefonommal bíbelődtem. Miriam-nak küldtem üzenetet. Mióta elment nyaralni a vőlegényével nem is beszéltem vele. Igaz, hogy csak pár napja értek vissza Spanyolországba, de sosem szokás nálunk ilyen sok időre elfelejteni a másikat. Lebattyogtam a garázsba majd beültem az Audi RS5 kormánya mögé.
Alig indultam el, de már jött is egy üzenet Iker-től, hogy csipkedjem magam, mert holnap otthon talál hagyni. Nem írtam neki vissza, helyette inkább beletapostam a gázba így pár perc alatt oda is értem hozzá. Leparkoltam a ház elé majd becsengettem. Rögtön nyílt is a kapu, majd Iker jött ki, mögötte a lányneveket soroló Sara-val. Se perc alatt megértettem, hogy miért volt ennyire fontos, hogy átjöjjek. Sara úgy látszik beindította a csajkereső funkciót magában. Bementem a házba majd letelepedtünk a nappaliban. A közvetítőlány pedig újra nekikezdett, csak most a faggatózásnak.
- Mindent elmondtam, amit tudtam a lányról. Hogy elutasította a vacsorameghívást és még fizetett is a fuvarért.
- Szóval tudod, hogy hol lakik és az otthoni számát? - kérdezte hunyorogva a riporter lány. - Egyet kérdezek Ramos! –vett mély levegőt. - Miért nem hívtad még fel?! - kérdezte majd felállt a kanapéról és beviharzott a konyhába a telefonjával együtt. Igazából meg sem fordult a fejemben, hogy felhívjam. Fogalmam sem volt mit mondhatnék neki. Eljött az az idő amikor Sergio Ramos, nem tudja, mit mondjon egy nőnek. Szánalmas, komolyan szánalmas.
- Minek küldted rám Sara-t? - kérdeztem Ikertől, aki nevetgélve nézte végig a szenvedésemet. Utáltam mikor összebeszéltek ellenem.
- Így is úgy is rájött volna, hogy valami aggaszt. És nem csak téged, hanem még engem is. Nem akartam vitát így elmondtam neki - mondta, de én csak a fejemet fogtam.
- Szuper – morogtam miközben Sara visszajött és levágódott Iker mellé. Épp újra belekezdett volna valamibe a lány, de a telefonom csörgése szerencsémre megállította ebben.
- Hola Miri! – köszöntem testvéremnek amint fogadtam a hívást.
- Mi az, hogy tudod a számát és még csak fel sem hívod? Lehet csak arra vár, hogy hívd! - rontott nekem nővérem mire értetlenül néztem Sara-ra. Ez hiányzott még, hogy a nővérem is ezzel jöjjön. Képesek voltak heteket eltölteni a kapus menyasszonyával, hogy az életemet firtassák. A "Kéne már Sergio-nak egy normális lány" című beszélgetésekből pedig már nagyon elegem volt. Mikor adódik egy esély, hogy végre lesz egy lány, akkor ez a két nő képes volt máris az életemnek rontani. Rosszabbak voltak mint az anyám.
- Kösz Sara! - motyogtam miközben a fejemet ráztam. Nem volt elég, hogy hulla fáradt voltam, de még újra élvezhettem a rég nem látott nővérem háborgását. - Tegnap volt, és amúgy sem úgy nézett ki, mint aki arra várna, hogy felhívjam. És abban sem vagyok biztos, hogy szingli – magyarázkodtam a vonal másik felén váró testvéremnek.
- Ha hazaértél, hívd fel! - parancsolt rám majd le is tette a telefont. Megráztam a fejem majd hátradőltem a kanapén. Nem hiszem el, hogy megint kezdik. Csak most „a stoppolós lány, aki nem ugrott egyből az ágyamba” a téma.
- Most menjél és hívd fel! - utasított Sara. - És ha azt hallom holnap Iker-től, hogy nem beszéltél vele akkor látni sem akarlak többet - mondta, de csak nevettem egyet gyerekes fenyegetésén.
- Ahogy akarod - mondtam majd felálltam a kanapéról. - De először alszok egy nagyot. - mondtam miközben az ajtó felé mentem.
- De ne felejtsd el felhívni! – kiáltott utánam a lány mire csak mosolyogtam majd kimentem az ajtón.
- Gyerekesebb már nem is lehet a helyzet –motyogtam magam elé. - Akkor holnap Iker! – szóltam vissza miközben az autómhoz értem.
Miután hazaértem gondolkoztam egy kicsit még azon, hogy felhívjam-e vagy sem, de végül addig agyaltam, míg odáig nem jutottam, hogy miért hívnám fel? Meg úgy mégis, mit mondanék neki? Egész nap te jársz a fejembe és arra gondoltam, hogy elmehetnénk vacsorázni? Ez szánalmas, arról nem is beszélve, hogy nem volt szükségem még egy kikosarazásra. Jobb lenne, ha tényleg lefeküdnék és egy kiadós alvás után gondolkoznék ezen. Így felmentem a szobámba, és úgy ahogy voltam, dőltem be az ágyamba. Se perc alatt elkapott az álom, és húzott magával egészen a mélybe. Nem is bántam, így legalább egy kicsit kikapcsolt az agyam és nem kattogott folyton a stopposon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése